Sikeres volt a házhoz menő lomtalanítás
Budapesten példa nélküli az a kezdeményezés, amelyet Krieger Krisztina önkormányzati képviselő jóvoltából valósítottak meg a politikus választási körzetében. A képviselő kezdeményezésére októberben kísérleti jelleggel házhoz menő lomtalanítás volt, elkerülve a nagy, általános lomtalanításokból adódó kellemetlenségeket, például az utcákon felhalmozódó szemetet, koszt és a lomisok jelenlétét.
– Az ön kezdeményezésére házhoz menő lomtalanítást tartottak októberben a választási körzetében. Mik voltak az első tapasztalatok? Lehet-e majd folytatni ezt, és kiterjeszthető-e az egész kerületre?
– Folytatásról akkor beszélhetünk, ha megtörtént a szakemberek egyeztetése, a tapasztalatokat pozitívan értékelik, illetve a lakosság is egyetért vele. Semmit sem erőltetnék rájuk, amit nem szeretnének. A kerületi kiterjesztés is fentiek szerint történhet. Nagyon szeretném, ha a későbbiekben kiterjeszthetnénk a kerületre, majd a fővárosra is. A hulladékkezelő szakemberei nyitottak a kérdésre, bár hozzátették, Budapest túl nagy ahhoz, hogy a közeljövőben ezt szervezetten le tudják bonyolítani, főleg a belvárosban nehéz lenne koordinálni a holmik kézből kézbe átadását.
– Honnan jött az ötlet?
– Ez tavaly fogalmazódott meg bennem. Mivel a kerületünkhöz hasonló méretű Budaörsön már működik egy ilyen projekt, arra gondoltam, kipróbálhatnánk nálunk is. A tavalyi időközi önkormányzati képviselő-választás egyik jelöltjeként sok helyi lakossal találkoztam, és eközben igyekeztem alaposan felmérni az igényeiket. Nagyon sok panasszal fordultak hozzám a lomtalanítás kapcsán, többek között azzal, hogy nagy kosszal jár és sok negatív járulékos eleme van. Az FKF-fel (Fővárosi Közterület-fenntartóval) először nem sikerült felvennem a kapcsolatot ebben az ügyben, de Karsay Ferenc polgármester segített: Kiss Ambrus főpolgármester-helyetteshez fordult, aki közbenjárt a cég illetékes vezetőinél. A tárgyalásokon az FKF közölte, hogy szerintük Budafok-Tétény teljes területe túl nagy lenne egy kísérlethez (pilot projekthez), de az én körzetem családi házas övezetében az ötlet megvalósítható. A további megbeszéléseket azonban hátráltatta, hogy a MOL Nyrt. vette át a hulladékkezelést. Az akciót azonban ennek ellenére elkezdtük szervezni, tavasz végére megvoltak a lomtalanítás dátumai, és kitaláltuk, hogyan működjön majd a technikailag a kivitelezés. Három októberi szombatra szerveztük meg a lomtalanítást Budafok 6-os számú választókörzetének családi házas területén, ami mintegy 1600 háztartást jelent.
– Hogyan szervezték meg a lomtalanítást?
– Az érintett háztartások postaládájába juttattuk el a program szórólapját, amely tartalmazta, miről szól a házhoz menő lomtalanítás, mikor és milyen módon lehet rá regisztrálni. A kért napon a kukásautó megjelent a lakosok címén. Két kukásautót biztosított a cég alkalmanként, egy autó 20 címet tudott kiszolgálni. A három nap alatt 120 címre mehettek volna az autók. Összesen 60-65 család használta ki a szolgáltatást. Valószínű, hogy a tavaszi lomtalanítás közrejátszott abban, hogy nem jelentkeztek többen. Ettől függetlenül nagy sikert aratott az akció azok körében is, akik nem rendelték meg, de jó ötletnek tartják a lomtalanításnak ezt a fajtáját. Ezt mi tényleg kísérleti jelleggel valósítottuk meg, mert Budapesten ilyen lomtalanítást még nem szerveztek.
– Adódtak-e problémák, amelyeket még orvosolni kell?
– Előfordult, hogy olyan lomot akartak átadni a lakók, amit nem engedélyeztek, mint például a gumiabroncsot, amit a hulladékudvarba kell vinni. Adódtak szervezési, kommunikációs problémák, de erről szól egy kísérleti jellegű akció, hogy tapasztalatokat szerezzünk, változtassunk, ha kell. Hamarosan újra összeülünk a hulladékkezelő cég vezetőivel, és értékeljük a tapasztalatokat. Összességében viszont azt lehet mondani, hogy a házhoz menő lomtalanítási akció sikeres volt.
(VH)
